2. felejthetetlen élmény: Houston – now, we do not have any problem… – az Apolló küldetések testközelből

Az Aldrin Family Foundation képzése után az Orion Űrnemzedék folytatta útját Houstonban, Texasban, ahol újabb izgalmas állomás várt ránk.

Kivételesen nagy megtiszteltetés volt megismerkedni William Harris-szel, a Houston Űrközpont elnök-vezérigazgatójával, és Daniel Newmyer-rel, az oktatásért, kutatásért és gyűjteményekért felelős alelnökkel. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a szombati napon barátias fogadtatás keretein belül, a Houston Űrközpontban való sétát követően egy tartalmas megbeszélés során a NASA vezetőkkel, Jim Christensen-nel, Borda László alapító tagunkkal és Dr. Szuch Róbert ügyvéd úrral beszélgethettünk a NASA jelenleg betöltött szerepéről, Magyarországról, Alapítványunkról, együttműködési lehetőségekről. Nagyon remélem, hogy ezen sor folytatása következik…

Semmiképpen nem akartam egy olyan cikket, amiben túl sok a köszönetnyilvánítás, de meg kell még említenünk azt is, hogy köszönetet szeretnénk mondani Doncsev Andrásnak, a Magyarország Houstoni Alkonzulátusa vezetőjének, és Ménesi Zsoltnak, a houstoni Magyar Főkonzulátus konzuli tisztviselőjének a támogatásukért, azért, hogy lehetővé tették ezt a NASA találkozót és a szívélyes fogadtatásért!

És akkor térjünk rá arra, hogy mi is történt a NASA-nál! Ha lehet így fogalmazni: ez volt életem legerősebb „out of world” élménye (Kollégámnak is…)

Az űrkutatás iránti  lelkesedésünket ugyanis a Space Center Houston VIP túráján is tovább erősíthettük. Egy szempillantás alatt megmutatta magát nekünk a múlt, ránk kacsintott a jelen, és mosolygott a jövő.

Na de menjünk sorban!

Az űrközpont kiállítóterének megtekintését követően (ami már maga fantasztikus) egy fekete kisbusz érkezett értünk, és megkezdődött a VIP túránk, „Behid the Gates…”.

Kezdjük a közeli múlttal, az űrsiklók világával…Képzeljétek csak el, hogy ott álltok egy eredeti űrsikló belsejében, szinte elvesztek a különböző kábelek, “madzagok”, a mérnöki megoldások tengerében.  Szólnak nektek, hogy másszatok fel egy létrán, és legyetek ti a parancsnokok. Ez az a pillanat, amikor belesüppedtek az parancsnokiülésbe, és azt érzitek, hogy legszívesebben ki sem másznátok onnan soha többé.

És akkor utazzunk messzebb a történelemben…A tragikus sorsú Mercury, Gemini és Apollo 1 program űrhajósának, Virgil Gus Grissomnak eredeti űrruhája mellett állva, kesztyűt huzatnak veled, nem tudod mire számíts…egyszer csak ott állsz, kezedben egy Holdon járt eredeti cipővel, vagy éppen egy Holdon járt (nem használ) pelenkával…de az űrhajós kesztyűben való pacsizás sem maradhatott el…szív a történelem, ámulat az arcokon, kezd lecsendesedni a társaság…érkezik a wooow érzés….

A következő épületben a feliratokat olvasva egyre nagyobb az izgalom…valójában létezik? Az Apollo küldetések történelmi irányító központját látva ugyanis egy darabka történelem részesei lehettünk, megelevenedtek az amerikai filmek forgatási helyszínei…az irányító központ, ahonnan az emberiség az Apolló programokat irányította… Itt már életre keltek a kedvenc neveink: Neil Armstrong, Buzz Aldrin, Michael Collins, akikről a legtöbbet olvastunk.  A Holdra-szállás, 1969. július recsegő eredeti felvételen hallottuk a világhírű mondatot: “That’s one small step for a man, one giant leap for mankind”. Ugye mindenkinek ismerős? És elhangzik egy olyan mondat, amit a mai napig nehezen hiszünk el – „Jöjjenek tovább, fáradjanak be a múltba…” A kis, üvegfallal elválasztott moziszoba – ahol már egyszer földbe gyökerezett a lábunk – ajtója kinyílt, utat engedve, hogy belépjünk az Apolló küldetések történelmi irányító központjának termébe…megcsapott a régmúlt illata és elindultunk befele…varázsvilág…már csak fél füllel figyeltük mit mesélnek, lenyűgözött a közeli látvány…eredeti dokumentumok kinyitva, Hold járta USA zászló, cigarettacsikkek a hamutartóban – néhol rúzsnyommal, szemüvegek, személyes tárgyak az asztalokon, és a híres vörös rózsacsokor…megállt az idő…mit éreztem? Tiszteletet…a múltnak és a jelennek, hogy ennek részese lehetek.

Újra buszba be, buszból ki…újabb épület szűk folyosóin való kóborlás, kedves, mosolygós NASA alkalmazottak kíséretében megérkeztünk…A jelen és a jövő az ISS Mission Control Room-ban mutatta meg magát. Ebbe a látogatói szobába belépni valóban különleges élmény volt. Innen nem lehetett tovább menni…Élőben a háttérben lévő óriás kivetítőkön a temérdek adat mellett magát a Nemzetközi Űrállomást (ISS) láttuk, szintén élőben természetesen. Az egyik űrhajós éppen átúszott a másik fölött. A múltból a jelenbe csöppentünk. Az üvegfal mögül a NASA alkalmazottak integetése és mosolya, valamit a Nemzetközi Űrállomáson feladatot teljesítő űrhajósok integetése próbálta valóságossá tenni a hihetetlennek tűnő elénk táruló képet…

Az pedig, hogy a NASA étteremben összefutottunk és több órát beszélgettünk egy Hölggyel, aki az űrhajósokat készíti fel a Neutral Bouyancy Lab (NBL – a világ második legnagyobb beltéri medencéje, amelyben a Nemzetközi Űrállomás más van elsüllyesztve) vizébe merülve, hogy hogyan kell használni, hogyan működik az űrhajós ruha, egyébként pedig ISS űrséták alkalmával Ő felel azért, hogy minden rendben legyen az űrhajósok ruhájának működésével – már csak hab volt a tortán…Róla még fogtok hallani hamarosan…